Egyik ismerős

kérdezte nemrég, hogy ugye azért mi itthon, magunk között magyarul beszélünk a férjemmel?!

Nos, nem mindig. Attól függ...sok mindentől :) Ha túl sokat beszélünk magyarul, nehezebb visszarázódni pl. egy hétvége után, hogy a munkahelyemen mindenkivel angolul beszéljek. Ha túl sokat beszélnénk angolul, akkor valószínűleg egy idő után a magyar nyelv használatakor keresnénk a megfelelő szavakat. Ebből adódóan alapból magyarul beszélünk, de néha átváltunk angolra. Érdekes ez! Mindkettő nyelven megértjük egymást. Többnyire. Én nem mindent értek angolul, vagy nem mindig tudok pontosan kifejezni valamit. Dávid pedig tanár volt, szóval elég sok mindent tud, és szokott tanítani is engem.;) Párszor kipróbáltuk, hogy na jó, akkor most beszéljünk csak angolul...nem ment egy teljes napig sem. De vannak olyan részei a napnak, vagy olyan témák, amikről gond nélkül eldiskurálunk.:D És mivel itt élünk, mindenhol az angollal találkozunk, ragad ránk. A tv-ből, az üzletből, a munkahelyen, de ha csak kimegyünk sétálni, és szembejön valaki, köszön és elkezdődik egy beszélgetés, akkor is. Sőt, a szomszédokkal is csak angolul lehet  szót érteni.;) Szóval ez a nyelv az életünk részévé, nagy részévé vált! 

Főleg, mióta vettünk pár angol könyvet :) És a gyülekezetben is angolul vannak az alkalmak, még egy igehirdetésből is tanulok új szavakat!
Egyszer azt hallottam valakitől, hogy az ember a legjobban az anyanyelvén tud számolni és imádkozni, és ez nagyon igaz! Ezt a kettőt volt nehezebb angolul folyékonyan művelnem ;) .

Az is érdekes számomra, hogy az elején nehezen jutottak eszembe angol mondókák, gyerekdalok, és mára rengeteget megtanultam már...mondjuk, még nem eleget :P
Most ezek vannak az aktív szókincsemként használva, a hazaiak meg a passzív területekre raktározódtak el. ;)