Decemberi gondolatok

Két éve, Adventi vásárban 💑

Decembert írunk és élünk. Mintha felgyorsultak volna a napok! Ez a legszebb időszaka az évnek! Különféle Adventi naptárakkal hangolódok az ünnepekre. Szépül az otthonunk, tisztul a bensőm is..De mégis, a legszebb azt látni, ahogy Dávid örül, mikor naponta kinyitogatja a kis fiókokat! Nem hiába van a mondás: jobb adni, mint kapni! 

Így év vége felé, és mert egy újabb évvel idősebb lettem,  kicsit számot is vetettem, hol tartok most, hogyan haladok...először azok a területek jutottak eszembe, ahol nem tartok még ott, ahol szeretnék, amit korábban elképzeltem...de aztán kezdtem mélyebben átgondolni, és például a szakmai területen egész szépen fejlődtem, haladtam már az utóbbi egy évben is. 

A hit útján, bár kifelé talán nem sok látszik, érzem, hogy szól hozzám az Isten. Helyretesz, vagy megvigasztal. Megfedd, vagy bátorít. És szeret. 🙏 Egyre fontosabb az, hogy milyennek lát Ő, hogy mit gondol rólam Ő, mint mások. Hiszen Ő ismer engem a legjobban!

Annak ellenére,  hogy még mindig korlátozások vannak, és nem igazán lehet másokkal találkozni, mégis sokat mélyültek az itteni baráti kapcsolataim. Főleg a WhatsAppon keresztül,  és a videohívások meg az egymásért imádkozás alkalmával. 😉 

Dáviddal sokat éltünk már át együtt, de még nem eleget! 😉 Azt gondolom, hogy a jó házasság nem magától lesz. Nekünk például fontos a minőségi idő egymással. És mivel hosszú munkanapjaink vannak, este, fáradtan találkozunk, majd egy hosszú hét után jön a hétvége, amikor prioritizálni kell a dolgainkat. Nem lehetetlen, de nem magától működik az életünk. Magamról akarok beszélni, én követek el hibákat, mulasztásokat. Nem vagyok tökéletes társ, de igyekszem. Igyekezni akarok! 

Dávidnak nem olyan jelentőségű a Karácsony(i dekoráció), és ünnepkör,  mint nekem, de együtt alkotjuk meg a saját családi hagyományainkat, szokásainkat. Mint ahogy eddigi együttélésünk során minden más hagyományt, szokást. 🙂 

Szóval együtt is fejlődünk, de egyénileg is! Én például a türelmességben...ehhez leírnám az egyik legutóbbi, még zajló eseménysort: Anya küldött egy szülinapi ajándékot, kicsivel később, mint a DpD- s csomagot...múlt hétfőn itthon vártam, de kedden hozták, mikor nem voltunk itthon. Hagytak róla egy papírt. Új időpontnak megadtam a szombatot, h biztosan itthon legyek. Nem is mentem sehová. De nem érkeztek. Már bántam, hogy végül nem mentem sehová...de ha mentem volna, akkor biztosan hozták volna, nem?! Semmi gond, csak reméltem, h nem veszett el! Aztán vasárnap arra mentünk, h akkor én átvegyem. Nem tudták átadni, mert fogalmuk sincs, melyik beugrós postásnál van. De hétfőre elő van jegyezve kiszállításra. Kicsit csalódottan kullogtam visszaaz autóhoz. De a recepciós sűrűn kérte az elnézést, én meg mondogattam magamban, h "Nem az ő hibája, majd megérkezik". Itt tartunk most, türelmesen várom a csomagot, addig megyek takarítani, mézes kalácsot sütni, és nem türelmetlenkedni! 😉