többször ébredtem úgy, hogy álmomban Magyarországon voltam. Családnál, konfin, barátokkal beszélgetve, és aztán mikor felébredtem, Angliában találtam magam. Másfél éve voltunk otthon legutóbb, egy éve találkoztunk rokonokkal, lassan egy éve láttam élőben Anyukámat, Nagymamámat. Plusz világjárvány van... már a tudatalattimnak is hiányoznak az otthoniak. Legmélyen valahol van egy belső nyugtalanság, hogy mikor találkozhatunk legközelebb, és milyen körülmények között?!
De hálás vagyok, hogy mindenki egészséges, a szeretteink nem kerültek kórházba! Élnek, dolgoznak a szüleink, és reméljük, hogy sokáig így is marad, aztán jöhetnek a boldog nyugdíjas éveik!
Most hétvégén magyar gulyáslevest főztem, hogy a hazai ízvilággal a honvágyamat enyhítsem. 😉 A receptet mama írta le nekem, nagy kincs az ajándékba kapott, kézzel írt receptes füzetem!
Tavaly együtt sütöttük Karácsonyra a bejglit, idén kitűztem magamnak, hogy egyedül elkészítem ugyanolyan finomra! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése