közeledve kaptam egy viszonylag negatív hírt emailben, a leendō munkahelyemtōl. Úgy volt, hogy elsejével kezdek, ha minden jól megy. És itt jön a negatív folytatás, várni kell még hivatalos dolgokra, emiatt nem kezdhetek...
Picit csalódottan vettem tudomásul a fejleményeket, de rögtön eszembe jutottak bátorító gondolatok is. Isten idōzítésével kapcsolatban. Tudatosan próbáltam foglyul ejteni aggódásom csíráját és igyekezni élvezni a szabadságolásunk hátra levō részét. Ha nem gondoltam a munkahelyre, akkor könnyebb volt higgadtnak maradni. 🙂
Megtapasztaltam az Istentōl jövō békességet, hitet, bizalmat. Pedig nagyon aggódós természetū vagyok és sok esetben/helyzetben türelmetlen is. Most mégis azt élem át, h magamat felülmúlva, türelmesen várok és remélek. Nem az én érdemem. De Isten már annyiszor megmutatta a hatalmát, az Ō jó tervét, hogy 'ha nem tenné is', szeretnék erōsen, igazán mélyen hinni és bízni Benne.
Egyébként a kirándulásunk is egy meghallgatott imádság, megtapasztalás. Wales-ben töltöttünk hat napot és egyszer sem esett az esō! Ez már a második ilyen walesi kirándulásunk, mikor azt érezzük, h Isten ránk mosolygott! Merthogy ott az év nagy részében esōs, hideg idō van...
Megannyi új élményt begyūjtöttünk, így a nyolc hónap bezártság után (legutóbb szeptemberben volt lehetōségünk szabadon, korlátozások nélkül egy hetet utazgatni, kirándulni), és jó érzés volt hazaérkezni is. Mikor majd meglátogathatjuk szeretteinket is, korlátozások és óvintézkedések nélkül, még teljesebb lesz az örömünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése