és az Istenbe vetett bizalom nagy kincs a (leg)nehezebb élethelyzetekben is. A legkaotikusabb napokon van rá a legnagyobb szükség. Amikor utolsó percben váratlan dolgok történnek, amikor előző nap három órát tudtam aludni, de nem akarok megfutamodni az utolsó nap elől. Ennek fényében teltek az utolsó munkanapjaim. A legjobb az, hogy elteltek! :)
Odatettek befejezni a papírmunkát, hirtelen nagyon fontos lett, hogy ne anélkül menjek el, prioritást élvezett, hogy ne másnak kelljen megírni helyettem. Így kaptam rá időt, lehetőséget, amit eddig is kértem már, korábban, de ugye, emberhiány miatt nem volt rá alkalom. Tegnap azzal a gondolattal a fejemben mentem be, hogy én csodát nem tudok tenni, de Isten igen... és Ő megtette!
Megtaláltam azokat a dokumentumokat teljesen befejezve, amiknek a befejezetlen változatát nyomtatták ki...és miközben én tudtam, hogy megírtam az egészet, a kérdés és az aggodalmam tárgya az volt, hogy el is mentettem-e...és hogy elhiszik-e, hogy megcsináltam. És Isten jött, átölelt, a békességével betöltött és megtapasztalhattam azt is, amit az alábbi képen olvastam nem olyan rég. Kettő dokumentumot így is meg kellett még írnom, de legalább a gyerekekkel is tudtam még utoljára időt tölteni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése