Múlt héten eléggé összegyűlt bennem az érzelmek széles skálája. Nem igazán tudtam, hogyan is álljak hozzá mindehez. Szeretem kibeszélni magamból, de ha fáradt vagyok, akkor ez sem annyira segít. A pihenés, a 3 lépés távolság az átélt, megélt szituációktól és érzésektől, valamint a fókuszváltás kellett. Meg azok a mondatok, amiket egy hangoskönyvben mondott el egy pszichológus. Nem idézem szó szerint, de a lényege az volt, hogy természetes, ha egyszerre többféle, különböző, akár egymásnak ellentmondó érzést érzünk, élünk meg. Az érett felnőtt viszont tudja kezelni, uralni az érzéseit. Véletlenül hallottam meg, pont jókor. 🙂 Időnként jó erre emlékeztetve lenni. 👍
Ami még hasznos volt, hogy Istennek elmondhattam mindazt, ami foglalkoztatott, imában, csendben. És megkönnyebbült a lelkem. Aztán tudtam hálát is adni, mert volt, miért. Fizikailag is kipihentem magam, és most mivel vakáción vagyunk, még egy stresszfaktor kiiktatva. 😉 Töltődünk fizikailag, lelkileg, szellemileg. 😊
Egyszer régen hallottam egy nagyon találó idézetet, igyekszem a mindennapokban is gyakorolni: "Tanulj meg leborulni (Isten előtt), mielőtt kiborulsz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése