ezzel az igeverssel indult. :)
Az életem több területére is érvényes lehet, de most leginkább a karanténhelyzetre volt válasz, úgy értettem meg. Hétfőn nagy volt az izgalom a munkahelyen, vártuk a miniszterelnök esti bejelentéseit. Reméltük, hogy a majdnem egy évi korlátozások után, a harmadik karantént nem követi még egy, hanem jönnek az enyhítések. Ehhez az kell, hogy a fertőzöttek, és halottak száma végre csökkenjen.
Mivel ez megvalósult, és marad a csökkenő tendencia, elkezdik újranyitni az országot. 5 hetes periódusokban következnek be a feloldások, fokozatosan, közben folyamatosan figyelemmel kísérve a döntéseik következményeit.
Így először a gyerekeket engedik vissza az iskolákba. És külső helyszínen lehetőséget adnak nemcsak sétára, hanem akár padra, vagy fűben leülve piknikezni a háztartásodban élő személyekkel/családdal vagy egy másik háztartásból való személlyel...aztán már két háztartás is vegyülhet...marad a 6-os szabály. Aztán sorra megnyitják a nem létfontosságú termékeket forgalmazó üzleteket, és a fodrászatokat, stb...március 29-től már lehet messzebbre utazni, kirándulni ;) de haza kell majd jönni.
Ez az első néhány enyhítés, de már jobb a kedvem/kedvünk! A munkatársaim, ugyan picit félve, de remélve, elkezdtek programokat tervezni, szervezni.
És mi is, Dáviddal.
A napokban újra láttam azt a képet, ami már hónapokkal ezelőtt megjelent, miszerint nem ugyanabban a hajóban evezünk, hanem ugyanabban a viharban, de más-más hajón. És tényleg...
De amíg a mi hajónkban itt van Jézus, addig nincs baj! (van egy ilyen történet a Bibliában, ahol Jézus a hajóban lecsendesíti a vihart). És hiszem, hogy Ő újat cselekszik, már készíti az utat a járványhelyzetből is kifelé, és az életünk többi területére is szól ez a bátorítás! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése