Mi ugyan lazán, de ünnepeljük a Valentin-napot. :) Nem túl nagy ügyet csinálva belőle, de azért örülve egymásnak, és a kapcsolatunknak. Mert szerelmesek vagyunk, és ez a nap rólunk szól. :)
Annak viszont nem vagyunk hívei, hogy ezt a facebook-on mutogassuk, ott valljunk egymásnak szerelmet. Mert ez kettőnkre tartozik. És ettől intim, bensőséges.
Ahogy visszaemlékszem az egyedülálló időszakomra, áhítozva, néha irigykedve nyugtáztam, h ilyenkor milyen szép virágot, finom csokit, stb kapnak a szerelmes lányok. (+ Volt, akinek akkor volt a lánykérése.) És frusztrálttá tett, hogy én ilyet nem kaptam aznap. Vártam a kapcsolatot, ezért is. De aztán valahogy sosem éreztem azt, hogy nekem is meg kellene osztanom, én mit kaptam, vagy mit adtam Dávidnak ezen a jeles napon. Mert elég volt az, hogy felém kifejezte az érzéseit, vagy ahogy együtt örültünk egymásnak. Ugyanakkor, eszembe jutottak azok a lányok, akik esetleg akkor egyedülállók, és irigységet, frusztrációt váltana ki belőlük a posztom, amellett, hogy esetleg talán örülnének velem, velünk...
Emiatt én idén úgy döntöttem, hogy 'csak' a szeretet-himnuszt osztom meg nyilvánosan a szerelmesek napján. Mert ebben van még, hova fejlődnöm. És ez bemutatja, milyen az igazi, Isteni szeretet. Ez példa lehet szerelmeseknek, egyedülállóknak egyaránt, hogy milyen is lehet egy igazi szeretetkapcsolat, túl a csoki-, szíves plüssmaci-, és virághegyeken, amik jól mutatnak a fényképen, de nem azok megléte jelenti az igazi szeretetet. :)
"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
"A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
...a szeretet soha nem adja fel, nem veszíti el a hitet, mindig remél, és kitart minden körülmények között." 1 Kor.13:4,7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése