Mostanában nem írtam. Nem sok minden történt, és mégis sok minden történt. Nem éreztem fontosnak, hogy azokat itt megörökítsem. 🙂  Gōzerōvel telik a március, hihetetlen, hogy már itt tartunk. Az idōnk nagy részét munkában töltjük, hazajövüni, és pár óra múlva este van, másnap kezdōdik elölrōl. A hétvégéink szabadabbak és már egyre tovább van világos! Tavaly ilyenkor már virágoztak a fák, most még épp csak rügyeznek. 🙂

Ahogy tudom, tartom barátokkal a kapcsolatot, pénteken az itteni lengyel barátnōmmel sétáltunk egyet. Közben forrócsokiztunk, beszélgettünk, imádkoztunk. Nagyon jó volt! 

Hiányzik már nagyon a személyes találkozások lehetōsége, ahol egyszerre többen is részt vehetünk. A héten már lehet menni piknikezni. 😉 Csökkennek az esetszámok. 🙏

Jövōhéten Dávid szülinapja lesz. Tavaly épp a karantén elōtt volt, most nem ússza meg. 🙄 Még nem nagyon lesz semmi nyitva, nem lehet kirándulni menni messzire, úgyhogy azt elnapoljuk. De azért az ünneplés nem marad el! Kettesben, ahogy eddig szinte minden évben. 🙂 Mi így vagyunk egy család. Egyelōre. Visszaemlékszem a szülinapomra, és arra, ahogy meglepett. 😊 Jó lenne hasonló, legalább akkora örömöt szerezni Neki! 🙂 

Közben az oviban sem unatkozok, sokat kreatívkodunk a mindenféle ünnepek, jeles napok alkalmával. Most hétvégén Anyák napja lesz itt. A picikkel képeslapra nyomtattuk a kezeiket, fejjel lefelé, piros festékkel. Eper lesz, zöld levéllel, sötét pöttyökkel, és egy aranyos felírattal: "I love you berry much!" 🍓