Nagyon tetszett nekem ez a zongora a Chirk kastély kis kápolnájában. Voltak rajta kották, feltételezem, hogy valaki időnként biztos játszik rajta... Valaha én is zongoráztam, de mostanában nincs rá lehetőségem. Pedig annak idején mennyi időt, energiát fektettem bele! Mire megtanultam annyira, hogy örömömet leltem benne, már majdnem ki is jártam az iskolát, és azután alig használtam ezt a hangszertudást... de majd egyszer hátha feleleveníthetem! Talán akkor nem kell mindent újra megtanulnom, csak felfrissítenem a passzív tudást. 

Most pedig arra próbálok odafigyelni, ami most van, ami a jelenben a  lehetőségem, feladatom. Amit most tanulhatok, amit most gyakorolhatok. Ahol most tartok. 

Olyan sokféle szituációban szembe jön velem, hogy hol nem tartok még... kérdés, hogy mihez képest, kihez képest?! 

A fiatal és naív elképzeléseimhez képest biztos nem valósult meg minden... másrészről olyat is tartogatott számomra Isten, amiről nem is álmodtam! 

Mint egy nagy zeneszerző, Ő írja a kottát. Én pedig az Ő zenéjét szeretném játszani. Van, hogy melléütök, de gyakorlok... és ha úgy játszom életem művét, hogy Neki tetszen, akkor nem számít, ki más hallgatja, nézi a játékomat, és milyen véleménye van, vagy zenei ízlése.. 

Istennél nem a műfaj, a hangnem, vagy a szólam  a lényeg, hanem a szívem állapota!