Már egyre korábban sötétedik. Mire hazajövünk a munkából, egy kis vásárlást is beiktatva, mindig fel kell kapcsolni a kislámpát is az asztalon... reggel is ugyanez, még sötét van, mikor megszólal az ébresztő, aztán lassan, észrevehetetlenül világosodik. Ezt nem annyira szeretem az őszben, de ez is hozzátartozik ehhez az időszakhoz. Elfogadom, elviselem. 

Keresem, minek örülhetek, miért lehetek hálás. A sárguló levelek, a piros bogyók, a munka utáni meleg koffeinmentes kávék, a már előkerülő pulóverek, az enyhe őszi idő, a még előbukkanó napsütés... és még sorolhatnám! 

Az ilyen hangulatú képek vannak a fejemben az őszről. S, bár ezt nem én alkottam, minden egyezik, kivéve az olvasószemüveg. ;) és talán a körmöm sem volt még ilyen színű, de talán még lehet...

Ez pedig egy aktuális kép, ahogy gyakran érzem magam mostanában! ;) Egy ovis csoportban osztották meg, nem véletlenül. :D Tegnap például a 6 kicsiből kettő nem sírt, a többi négy szinte végig. De egyre jobban viselik a nagy változást, hogy most az oviban vannak, más kisgyerekekkel együtt, és nem anyával, hanem velünk, ovónénikkel. Érdekes őket megismerni, megnyugtatni, rájönni, hogy mi lehet a sírásuk oka. Gyakran eszembe jut a pályafutásom eleje, amikor három évben egymás után kiscsoportba kerültem, még Magyarországon. Nem vittem végig egy teljes csoportot, pedig nagyon szerettem volna! De most már látom, hogy az az időszak felkészített erre a mostanira, erre a rendszerre. Milyen érdekes! A jó Isten már akkor látta, tudta a jövőmet, és a javamat akarta, ahogy azóta is. Jó ebbe belegondolni, ezzel a tudattal élni a jelenben és nézni a jövőbe! 

Szeretem, ahogy a zsúfolt hétköznapok során észlelem Isten vezetését, gondviselését! Így még szebb az év, az élet!