"Ne halj bele abba, hogy az életed nem úgy alakult, ahogyan szeretted volna. Hogy nem ott vagy, ahol szerettél volna. Nem azt csinálod, amit szerettél volna. Nem azokkal vagy, akikkel szerettél volna. Hogy nem az vagy, aki szerettél volna lenni. Néha van ilyen. Néha kisiklik az ember élete. Vakvágányra fut. Vagy csak simán megfeneklik, vagy megreked.

Ahelyett hogy belehalnál, vállalj nagyobb felelősséget az életedért. Fontos, hogy tudd, hogy mit NEM, de még fontosabb, hogy mit IGEN. És amire vágysz, megvalósítható-e, és ha igen, hogyan? Tedd fel magadban a kérdést, ha kell minden nap, hogy HOL, MIT ÉS KIKKEL akarod? Mit TEHETSZ azért, hogy az életed közelebb kerüljön ahhoz, amire vágysz? Légy közben türelmes, és értékeld az apró lépéseket." 

Egyik nap ez a bejegyzés jött szembe velem a Facebookon. Elgondolkodtatott.. valamilyen szinten és formában átéltem, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam, hittem, reméltem. De a körülményekhez képest mégis mindig a legjobban alakult minden. Istent, az Ő kezét látom munkálkodni az életemben. 

A hálaadás Isten felé segített felülírni a csalódottságot, a szomorúságot  a sajnálkozást, az irígységet, és még sorolhatnám... felszabadít az a tudat, hogy Isten útjai mások, és nem sablonokban gondolkozik, így nekem sem a sablonhoz kell igazítani az életem, hanem Hozzá! 

Így a mai napon leírom, hogy hálás vagyok az elmúlt évek tapasztalataiért, hogy Isten adott lehetőségeket, bátorságot, kitartást és nyelvtudást, hogy Dáviddal együtt új életet kezdhessünk külföldön. Ennek megvannak a nehézségei, de az áldásai is. Egyre inkább az áldásokat látom, arra igyeszek koncentrálni. 🙂

Miközben néha az álmaimat temettem és az általam vágyott jövőt sirattam, Isten mutatott egy újat, mást... és igazából ha erre figyelek, olyasmi bontakozik ki, és közben én is olyanná formálódok, amilyen másképp nem jöhetne létre.  😊 

Isten jó, és szeret, velünk van az utunk minden egyes pontján. 🙏  Hála Neki mindenért!