Egyik napi bátorítás :) Épp féltem, aggódtam, és azt imába foglaltam, aztán jött ez a válasz. Ennyi kellett, már nem fél a szívem :) Mert Isten velem van, ezt mindig eszembe juttatja. És ha valami az Ő akaratával megegyezik, az fog megtörténni. Olyan nem, amiről Ő ne tudna. 

Most épp koronavírusos az egyik közvetlen munkatársam. Egyelőre egyikünk sem kapta el tőle. De ketten nem voltak túl jól hétvégén, voltak tüneteik...aztán a gyerekek közt egyéb betegségek is terjednek, kötőhártyagyulladás, szamárköhögés...mindkettő fertőző. Mindhárom elég kellemetlen. A várandós munkatársamra igen veszélyes a szamárköhögés, mert nincs ellene beoltva...így ma őt is hazaküldték. Kaptunk helyettesítést, dolgozunk tovább :) Eddig így telik az augusztus. 

Közben gondolatban már a szabadságot tervezzük Dáviddal. Ma kértem ki, remélem, hogy hamarosan megkapom. Készülünk, intézkedünk, várjuk az utazást. Érdekes érzések, gondolatok kavarognak bennem, bennünk. Itthonról fogunk menni haza. Oda, ahol már több, mint két éve nem voltunk. Nem lehetett, most meg már szabad. Még szabad... bízom benne, hogy még épp beleférünk az időbe. :) A most már ismerősből, megszokottból, a már szokatlanba, a valamikori/mindenkori ismerősbe.:) Eltévedni nem fogunk.:P Élményekben gazdagodni, elmaradt találkozásokat bepótolni viszont annál inkább! :)