Itt nagyon komolyan veszik és védik a gyerekeket. Az oviban a telefonjainkat bezárva tartjuk egy szekrényben, és csak ebédszünetben, meg a munkaidő végén lehet elővenni. A gyerekek szülei nem lehetnek ismerőseink a facebookon, amíg a gyerek az ovinkba jár. Ezzel őket is, minket is, és az óvoda hírnevét is óvják. Mint korábban megtudtam, voltak Angliában szomorú esetek, amik kiváltottak szigorításokat. Míg Magyarországon természetes, hogy ha egy kisgyerek elesett, vagy szomorú és sír, akkor odamegyünk, (felsegítjük), megöleljük, stb...itt egészen más a protokoll. Mikor még pár éve gyakorlaton voltam, akkor mondták, hogy itt vállveregetés, fejsimogatás van. Ez elég távolságtartónak tűnt, de megértettem, hogy voltak előzmények, és ezért itt ez most szabály. Aztán az oviban dolgozva, a gyerekeket megismerve, a munkatársaimat figyelve, megtanultam, hogy ha a gyerek kéri és igényli, kaphat ölelést. Főleg a kisebbek :)
Így az elmúlt héten sok ölelést adtam és kaptam. :) És bevetettem pár módszert, amivel a kicsiket megnyugtathattam: játszás, éneklés, apró feladatok, amivel elterelődik a figyelmük :)
Ami még más, és nekem új volt itt, de jó dolognak tartom: hogy a gyerekeket már kicsi kortól tanítják választani. Többféle területen, helyzetben. Mondjuk két opció közül. Hogy a gyereknek legyen lehetősége dönteni. Véleményt alkotni, hogy miért azt választotta. És megtanulni, hogy ha az egyiket választja, akkor a másikat nem lehet. És van, ami nem választás kérdése, ami nem az ő hatáskörük, amit akkor is meg kell tenni, ha nem választanák. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése