Olyan érdekes,

mikor valaki egy mondattal betalál, és rosszul érint. Mikor fáradtabb vagyok, és amúgy is kicsit szomorúbb a hangulatom, de próbálok helyt állni több fronton is, és akkor egy ponton elhangzik valami, ami váratlanul ér. Múlt héten csütörtökön is volt egy ilyen szituáció, ahol nem igazán tudtam, hogy reagáljak le valamit, és aztán még egy ideig rágódtam rajta, hogy a következő ilyen esetben mit hogyan kéne...amikor pedig már éppen sikerült túl tenni magam rajta,  akkor hétvégén jött még egy hasonló eset.

Mindkettő eléggé mélyen érintett. Mivel időben elég közel történtek, ezért biztos, hogy jobban letört a második...és azt már másképp is reagáltam le, jól megmondva a véleményemet... Aztán ez az egész rányomta bélyegét erre a hétre. Meg persze, zajlott a hét, minden nap sok a döntéshelyzet a munkahelyemen, és mikor így rakódnak a dolgok, kell idő megállni, elgondolkodni, tisztázni dolgokat. Kipihenni magamat, és meggondolni, hogy lehet, hogy félreértettem, lehet, hogy nem direkt rossz szándék volt, de az is lehet, hogy ha nem lettem volna alapból lehangolt, akkor nem vettem volna úgy a szívemre egyiket sem. Nem tudom. Valamennyire sikerült rendezni a történteket. És túllépni, menni tovább. Csakhogy a szavaknak súlya van. A szavak mögött szándék van. És ezeknek mintha nem mindig lennénk tudatában. 

Utánna bemenni a munkahelyre (merthogy onnan jött a fent említett első negatív mondat), és csinálni tovább mindent, ugyanúgy, szorgalmasan, nem kis erőfeszítésbe került. Remélve, hogy nem kapok megint valami bántó megjegyzést...Nem is tudtam olyan kedves lenni, meg fáradtabban amúgy sem tudok olyan folyékonyan kommunikálni angolul, így csak a legszükségesebb helyzetekben beszéltem.

Az viszont jó volt, hogy ezen a héten többször is egyszerre volt Dáviddal az ebédszünetünk, és így végig vele telefonáltam, magyarul. 

Jó, hogy van valaki, aki megpróbál, és meg is tud érteni. :)  Aki meghallgat, és aztán tud valami konstruktívat mondani. Én pedig tanulom a fent említett szituációkat a helyükön kezelni. Elengedni, ami nem érdemel több ráfordított időt és energiát,  vagy megbeszélni, amit meg kell... ehhez kell a bölcsesség, és alázat, meg a megfelelő szavak, és ugye, a szeretet!... de olyan jó, hogy Isten mindegyiket tud adni, csak kérnem kell :)