Ismét fárasztó hetem volt. Reggeltől estig oda vagyok. A héten egyik nap megbeszélésünk is volt, pont azon a napon, amikor az imacsoporttal is végre élőben találkozhattam volna. :( 

Ilyen egy munkahely, lemondásokkal jár...vannak nehezebb, és vannak könnyebb napok. Néha olyan érzésem van, mintha két-, vagy háromgyerekes anyuka lennék a csoportszobában :) . Örülök a tapasztalatszerzési lehetőségeknek. Szeretek velük foglalkozni. De jó nap közben, meg a végén felnőtt beszélgetésekben is részt venni. :) 

Úgy érzem, elfogadnak. Van, akivel nagyon jókat tudok beszélgetni. És van, akivel tudom, hogy miről nem kell, mert csak kihasználná, másképp mondaná tovább. 

Mikor tavaly jött egy új munkatárs, én nyitott voltam felé, segítettem neki beilleszkedni, amennyire tőlem telt. Mert tudtam, milyen érzés újnak lenni egy idegen környezetben. Tudtam, hogy nekem annak idején mi esett volna jól. Nem csak itt. Minden új környezetben. 

Aztán jött még egy új, aki már gyakorlatra is évek óta ide járt. Akkor is itt volt már, mikor én kezdtem itt dolgozni. De még csak egyetemista volt. Már akkor beszólt nekem. Már akkor csak a saját érdekeit nézte. Már akkor is csak lazán 'úgy tett, mint aki dolgozik', és jókat pletyózott a többiekkel. Most ő az, aki mindent mindenkinek továbbmond. Aki ha valamit lát, hall, egyből megy a vezetőhöz. Már akkor, a legelején tudtam, hogy neki jót, vagy semmit nem mond(hat)ok. És tényleg így lett...Én is mehettem volna a főnökhöz a panaszaimmal, de nem tettem...most már a többiek is látják, akik azóta vele dolgoznak, hogy kivel is van dolgunk. :) 

De megint csak azt a következtetést tudom levonni magamnak, hogy én teszem a dolgom, és ha ő nem teszi, az előbb-utóbbb úgyis neki lesz rossz. 

Sokszor segít ez a gondolat, igyekszem virágként élni ;) : 

"A virágok nem nézik, a másik virág milyen színpompás, milyen figyelemreméltó, nem versenyeznek, nem hasonlítgatják magukat, nem törődnek mással, csak illatoznak. Szórják a világba a színt és illatot, amijük van. Csak azt teszik, amiért léteznek. Azt adják tovább, amit kaptak..."