Az utóbbi hetek nagyon sűrűek voltak. Egyik nap, csak úgy, készítettem csokis-málnás kávét, ez volt a wow élmény! Az időjárás nagyon változékony, esős, borús, de az UV sugárzás is magas, tehát naptej is kell... olyan, mintha négy évszak játszódna le naponta! :) Esősebb nyár ez, mint a tavalyi. A hőmérsékletre nem panaszkodok, mert szeretem az enyhébb nyarakat :) 
A munkában most helyettesítik az egyik munkatársamat, akinek műtétje volt, és lábadozik. Sorra megyünk szabadságra is, minden hét, minden nap másképp zajlik! Kell hozzá rugalmasság, alkalmazkodóképesség. Nap végére, hétvégére mindig kellően elfáradok. Mivel hétvégéken is zuhogott az eső, nem nagyon volt kedvünk kimozdulni... igaz, Dávid volt sétálni. Én inkább pihentem. 

Szeretek a Canvában alkotni, és a Sims-ben. ;) Komolyan, nem a szereplőkkel játszok, hanem házat rendezek be benne. :) Valamiért szeretem a maketteket, és a Simsben lehet kísérletezni a felületekkel, színekkel, formákkal, funkciókkal, dekorral... ami még feltöltött az utóbbi időben, az amikor végre tudtam dicsőítő zenét hallgatni, és színezni, olvasni a Bibliában. Aztán pedig a házimunka is könnyebben megy, ha a megfelelő állapotban vagyok. 
Annyira küzdök azzal, hogy önmagam legyek. Hogy ne akarjak mások kedvébe járni azért, hogy szeressenek. Tanulságos igeverseket olvastam az elmúlt időben is. Annyit van még, hova fejlődnöm. Hogyan képviselem Istent a tetteimmel, szavaimmal. Legyek határozott de nem bunkó, ugye, nagyon vékony a határvonal szerintem. És akkor inkább bizonytalanná válok... észrevettem, hogy a gyerekek megérzik, ha bármi miatt feszült vagyok. Ők is kezelhetetlenebbek akkor... de amikor Isten békességével a szívemben lépek be a csoportba, akkor valahogy minden sokkal másképp alakul. 
Tanulok akkor beszélni, amikor kérdeznek, és (meg)hallgatni, mikor arra van szükség. Ez tananyag az életem több területén is. Nem zokon venni, ha nem szólnak hozzám. Ha kifelejtenek dolgokból.. és nem áldozatává válni a körülményeknek, nem engedni, hogy lehúzzanak... várom, hogy mit jeleznek vissza az Oktatásügyi Hivataltól, hogy mehessek nyelvvizsgázni és legyen meg az itt elfogadott képesítésem. :) De most úgy várok erre, hogy már nem görcsölök rá. Nem mindig könnyű, de Isten időzítése szerint meglesz ez is, hiszem. 

Azt hiszem, most ezt akarja tanítani Isten, hogy bízzak benne a körülmények ellenére is. Nem akkor van szükség bizalomra és hitre, mikor minden oké, hanem pont akkor, amikor nem látjuk, hogy mi is történik valójában. Mert tudom, hogy biztosan többről van szó, mint amit én érzékelek a körülöttem történő dolgokról!