Tegnap megkaptuk mindketten az emlékeztető oltásunkat, egymás után hívtak be minket. Utánna kivártuk a negyed órát az autóban ülve. Bevásároltunk, hazajöttünk. Jól viseljük, csak az oltás helye sajog, meg néhe elfog egy-egy hidegrázás. Érdekes, itt az egészségügyben eddig csupa jó tapasztalataink vannak. Ahhoz képest, amit otthon átéltünk.
Ma is online néztem az Istentiszteleti alkalmat. Érdekes volt a tanítás, meg a szerdai házicsoportos is. Elgondolkodtató! Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy még többet akarok olvasni Isten igéjéből, még közelebbi kapcsolatban lenni Vele! Amúgy év elején a példabeszédek könyvét kezdtem olvasni, úgy kb. a hónap közepéig minden nap egy részt átvettem. Hasznos volt, csak elkezdtek elmaradozni ezek a reggeli olvasások...de ma úrvacsora is volt. Hálás vagyok Isten kegyelméért, bűnbocsánatáért, megváltó munkájáért! És azért, hogy Őbenne igazi célja és értelme van az életemnek. Jelenleg főként mint feleség, óvonő és barát.
Mostanában gondolkoztam ezen, hogy olyan sok időt töltök a munkában. Az életem nagy részét jelen pillanatban. És bár szeretem, amit csinálok, azért néha elfáradok, megfásulok benne. Nem vagyok mindig kreatív. De a jövő generációját nevelem, fejlesztem, gondozom. :) Még ha nem is a saját gyerekeim, kicsit azzá válnak, ahogy ők is a nap nagy részét velem töltik. :) A szülők meg hálásak, hogy a gyerekeik jól érzik magukat, hogy naponta gondozzuk őket, vigyázunk rájuk. Jó kis tréning ez nekem a jövőre nézve! Rengeteget tanulok, tapasztalok. Látom a kis egyéniségeket kibontakozni, fejlődni. Vajon mi lesz belőlük, amikor felnőnek?
Idén lesz öt éve, hogy külföldre költöztünk. Nagy hitlépés volt. Otthon egyre kevésbé lenne/van jövőképünk, a mi végzettségünkkel és családi hátterünkkel. De látom Isten gondviselését abban, hogy mindketten tudunk angolul, hog nyitottak voltunk az új kultúra és ország megismerésére, hogy pont indult angol specializáció az egyetemen abban az évben, amikor kezdtem...és ahogy egyengette az utunkat itt is az évek során. Ahogy Dávidnak munkahelye lett, ahogy az autóinkat vettük, ahogy nekem munkahelyeim lettek...és a barátságaink, amik alakulnak. Isten körbevesz minket a szeretetével. Még ha nem is olyan nyilvánvaló ez a külsős szemeknek.
Most pedig már házvásárláson gondolkodunk. És hiszem, hogy amit Isten készít, azt meg fogjuk találni! Ő már látja, amit mi még nem. Ő már ott van, ahol mi még nem jártunk, amire még esetleg nem is gondoltunk. Újra és újra visszhangzik bennem az éve eleji ige: 'Hitből élünk, nem látásból.' Lépésről- lépésre haladunk. Bízva, imádkozva, kitartva. Szorgalmasan haladva előre. Amerre Isten vezet. Jó ebben megnyugodni. Hogy Ő jár előttünk. Biztonságban vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése