 |
| Wye folyó |
Itt jártunk múlt hétvégén. Megtettünk egy túraútvonalat, gyönyörködtünk a tájban, a madárcsicsergésben, élveztük a napsütést. Jót beszélgettünk, balesetmentesen utaztunk, hála Istennek. Kicsit furcsa volt, néha emlékeztetnem kellett magamat, hogy most már szabad utazni, kirándulni, ez már egy pici normális szelete a vírus megjelenése előtti életünknek. :)
Ezek csak az én fotóim, nem olyan jó minőségűek, mint amilyeneket Dávid készít. De ha rájuk nézek, átélem, átérzem azt a hangulatot, amit megörökítettem..:) Nem kell sok a boldogsághoz, nekem egy elviteles kávé és süti, meg Dáviddal eltöltött minőségi idő a szabadban már épp több, mint elég! Ilyenkor tudunk kicsit lazítani, megpihenni a hétköznapok mókuskerekéből, kiszakadni a mindennapi környezetből, a munka-házimunka-bevásárlás-egyéb intéznivalók körforgásából.
Az ebédünket egy közeli Aldiban vettük, ahol magyar volt a pénztáros nő. Hallotta, hogy magyarul beszélgetünk a sorban állva, és magyarul mondta fizetéskor a végösszeget, aztán magyarul is köszönt el. Ekkor kapcsoltunk, hogy nem halucináltuk, és nem az agyunkban fordítottuk magyarra a kimondott szavakat...és mosolyogva köszöntünk el mi is. :) Érdekes élmény volt, nem mindennapi!
Aztán a héten megint esős, hideg idő volt. Nem nagyon örültünk az esőnek. Viszont hálát tudtam adni az esőillatért, amit utána lehetett érezni a levegőben. :) Kellett a természetnek, minden olyan friss lett tőle! És egy Pintér Béla ének néhány sora jutott eszembe róla, azt dúdolgattam a napokban:
"...eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben, Uram, áldásod áraszd ránk.
Ébredésre vár a Föld, szomjas a nagyvilág, és annyi száraz év után, most élő vízre vár!..."
Ezek csak az én fotóim, nem olyan jó minőségűek, mint amilyeneket Dávid készít. De ha rájuk nézek, átélem, átérzem azt a hangulatot, amit megörökítettem..:) Nem kell sok a boldogsághoz, nekem egy elviteles kávé és süti, meg Dáviddal eltöltött minőségi idő a szabadban már épp több, mint elég! Ilyenkor tudunk kicsit lazítani, megpihenni a hétköznapok mókuskerekéből, kiszakadni a mindennapi környezetből, a munka-házimunka-bevásárlás-egyéb intéznivalók körforgásából.
Az ebédünket egy közeli Aldiban vettük, ahol magyar volt a pénztáros nő. Hallotta, hogy magyarul beszélgetünk a sorban állva, és magyarul mondta fizetéskor a végösszeget, aztán magyarul is köszönt el. Ekkor kapcsoltunk, hogy nem halucináltuk, és nem az agyunkban fordítottuk magyarra a kimondott szavakat...és mosolyogva köszöntünk el mi is. :) Érdekes élmény volt, nem mindennapi!
Aztán a héten megint esős, hideg idő volt. Nem nagyon örültünk az esőnek. Viszont hálát tudtam adni az esőillatért, amit utána lehetett érezni a levegőben. :) Kellett a természetnek, minden olyan friss lett tőle! És egy Pintér Béla ének néhány sora jutott eszembe róla, azt dúdolgattam a napokban:
"...eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben, Uram, áldásod áraszd ránk.
Ébredésre vár a Föld, szomjas a nagyvilág, és annyi száraz év után, most élő vízre vár!..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése