Múlt héten volt egy éve, március 23-án, amikor országos karanténba kerültünk Angliában. Aznap reggel még bementem dolgozni, másnaptól már nem kellett.. 3 felvonásban voltunk bezárva, különböző szabályozásokkal. Tavaly június óta az óvodákat nyitva tartották, így legalább dolgozni mehettem. 
Nehéz év volt. Úgy is, hogy mi nem voltunk betegek, és nem gyászoltunk. Hála egyedül Istennek! Sokaknak még azzal is meg kellett küzdeni. :( 

Mostanában enyhülnek itt a korlátozások. Hétfő óta például már lehet a lakóhelytől picit messzebbre utazni, kikapcsolódni vagy edzeni... a "stay home" = maradj otthon szabályt felváltotta a "stay local" = maradj (a) körzetben/helyben szabály. Az óraátállítás pozitív hatásaként, munka után még világosban sétálhattunk egy közeli mezőn, és megcsodálhattuk a naplementét. 

Közben elérkezett a nagyhét, és számoltuk a napokat a hosszúhétvégéig. Az imacsoporttal jó volt tanulmányozni a Bibliában leírt eseményeket, a Jézussal, és a körülötte történő dolgokat. A gyülekezettől kaptunk minden napra egy kis elmélkedni valót, hogy így lélekben együtt készüljünk a Húsvétra. Keresztényként, ez még jelentőségteljesebb ünnep számomra, mint Jézus születése. Hiszen ezért jött erre a földre, hogy elvégezze a megváltást. Szenvedett ártatlanként a bűnösökért, értem, hogy megmentsen. Hogy örök életem, életünk legyen. Meghalt egy keresztre feszítve, és feltámadt. 

"Nem a szegek tartották Jézust a kereszten, hanem a szeretet!"

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16