A múlt hetem másik fénypontja csütörtök volt. Mivel iskolaszünet volt, így az oviban is kevesebb gyerek volt, így egy csoportba volt mindenki, kicsitől nagyig. A sajátos nevelési igényű kisgyerek is ott volt velünk. Már kétéves elmúlt, de még nem szokott hozzá a járáshoz...legalábbis még az oviban nem láttuk. Csak járókerettel vagy a fenekén csúszva közlekedik. 

De mivel kevesebben voltunk, és a többiek jól eljátszottak együtt, így elkezdtem a kislányt hívogatni. Azt tudtam, hogy állni már tud, stabilan, segítség nélkül. Addig bátorítottam, hívogattam, 'bohóckodtam' neki, amíg egyszercsak elindult felém. Hangszerekkel csörögtem, tudtam, hogy szereti a különböző hangokat, zajokat.. egyre több lépést tett meg önállóan, ha egyensúlyt vesztett, és elesett, újra felállt, és jött tovább. A csoportban, majd az udvaron is gyakoroltuk a járást. Aztán már magától követett mindenhová egész délután. Később az anyukájától megtudtuk, hogy otthon már járogat így, az oviban valószínüleg a sok ide-oda szaladgáló csoporttársa mellett nem érzi biztonságban magát...mindenesetre nagyszerű tapasztalat volt, ezt elviszem magammal emlékbe. :) Megszerettem ezt a kislányt. Sokat foglalkoztam vele a babacsoportban. Kis huncut, mindig mosolygós, igazi energiabomba. És azzal, hogy a testi fogyatékosságai ellenére megtanult járni, megcáfolta egyes szakértő orvosok egykori véleményét! Látszik rajta, hogy milyen erős, kitartó, határozott egyéniség. Én pedig hálás vagyok, hogy megismerhettem őt és a történetét, és láthattam fejlődni. Kíváncsi leszek rá, úgy 10-20 év múlva is ;) Amúgy sok kisgyerekkel így vagyok, hogy szeretném látni, milyen tinédzser, fiatal, felnőtt lesz belőlük. :) 

A mostani hetem mélypontja pedig egy baleset volt, amiben bár igyekeztem az általam vélt legjobb megoldásra, rosszul sült el a dolog. Most megvannak a következményei, egész héten lesújtottak a történtek. A kisgyerek jól van, maradandó sérülés, károsodás nem történt. Hála Istennek! Viszont a bizalom csorbult. Engem is sokkolt az eset, meg az, ahogy kezelték a dolgokat, ahogy viszonyultak néhányan hozzám. Annak ellenére, hogy nem szándékosan követtem el valamit, és mindenki tisztában van vele, hogy balesetek történnek, hibákat mindenki követ el. Magamat is ostoroztam, és megkaptam mástól is a bántó megjegyzést. De kaptam bátorítást is, és próbálok arra öszpontosítani. Sokszor átrágtam magam a történteken, és próbáltam visszafejteni az összefüggéseket. Levonni a tanulságokat és a többit elengedni. Örülök a szabadnapomnak, most igyekszem mégjobban összeszedni magam. 

Közben érkezett két új munkatársunk is, őket is igyekszünk betanítani a feladataikra. A héten volt hosszú idők óta a legtöbb gyerek az óvodában, úgyhogy mind a lehető legtöbbet beleadtuk, hogy minden működjön. És jól el is fáradtunk. Mikor a gyerekekre nézek, velük átélek dolgokat, látom őket játszani, hallom őket okos vagy aranyos dolgokat mondani/csinálni, akkor azt mondom, megéri! Nekem van a legjobb munkám :)