Nem is tudom, hol kezdjem. Hétfőn volt életem első online állásinterjúja, Zoom-on. Az interjú nagyon érdekes volt, meglepően nyugodt voltam, hiszen itthonról, a nappali kanapéjáról ülve beszélgettem. Volt bennem egy egészséges izgalom is, és nagyon koncentráltam, hogy mindent értsek, amit kérdeznek/mondanak, illetve hogy én is ki tudjam fejezni magam.

A végén azt mondták, a hét vége felé jeleznek, hogy hogy döntöttek. Beszéltük is Dáviddal, hogy nagyon ne éljem bele magam, hiszen még mást is interjúztatnak. És akkor legalább nem fogok csalódni. Meg majd úgyis lesz még másik óvodában is állásajánlat, ha ez nem lesz pozitív kimenetelű.

Errefel, kedden hívtak, és én pont dolgoztam, nem tudtam felvenni. Mivel épp hamarabb végeztem aznap a munkában, és el is engedtek, gyorsan visszahívtam őket zárás előtt, háromnegyed hatkor. És közölték, hogy felvettek, engem választottak!

Ez a legjobb hírű óvoda a városban, már két volt munkatársam is ott dolgozik. Másak a tárgyi, személyi feltételek, és a munkaidő, meg a fizetés is kedvezőbb. Nagy óvoda, sok csoporttal, és pont a kiscsoportba vettek fel, babákkal fogok ismét dolgozni. A héten még emésztgettem a gondolatot, hogy milyen gyorsan történt minden. Szerdán fel is mondtam a jelenlegi helyemen, egy hónapos felmondási idővel. 

Aztán tegnap be is hívott a menedzser, hogy beszélgessünk. Mondta, hogy sajnálja hogy elmegyek, és megkérdezte, hogy miért, mi a valós oka, hogy felmondok... mit lehet erre mondani? Hirtelen olyan kedvesen beszélt, úgy hízelgett, hogy bármikor visszamehetek, meg hogy nem lenne oka, hogy miért ne vegyen fel újra...nos, egyrészt miatta megyek el. De ezt így nem lehet egy főnök szemébe mondani. 

"Megyek, hogy újat tapasztaljak, kell a változás, kaptam egy jobb lehetőséget, stb"...próbáltam diplomatikusan válaszolni, szerényen, és keveset mondani, de azt megfontoltan közölni.

Ilyenkor érzem azt, hogy Isten jár előttem, Ő nyitja az ajtókat, amiken be kell lépnem. Ezért is imádkoztam, az Ő vezetését kértem. Dávid teljes mértékben támogatott ebben, és most együtt örülünk az új kezdetnek! :) Az imacsoportom, a barátnőim, a szüleim is támogattak, és imádkoztak, hogy legyen meg Isten akarata az életemnek ezen a területén. Hiszem, hogy ezt élem most meg :) Hála Istennek!