Lassan két hete, hogy itt sétáltunk, és én nagyon fáztam, magam alatt is voltam. De a séta a természetben jót tett. A képen nem látszik, de mókusok szaladgáltak fel a fára, le a fáról, keresztül a füvön... szép látvány volt, megmosolyogtatott.
Még van pár kép a galériámban, az utóbbi napokról, amik mind ilyen hálaokokat örökítenek meg, amiket a hálanaplóba is felírtam... a hálaadás, hálanapló vezetése is egy olyan része az életemnek, ami segít megküzdeni a stresszes hétköznapokban. Ha nem adtam hálát, hiányzik! Ha naponta nem láttam meg legalább egy-egy apróságban az élet szép oldalát, az Isten gondviselését, akkor túl elfoglalt vagyok, túl kimerült vagyok. Nekem ez is egy állapot-felmérő!
Ilyenkor, Januárban a kedvenceim a napkelték és naplementék, az első hóvirágok a sétáink során, a jégvirágok a reggel még befagyott autóablakon... és még annyi minden adódik a mindennapok során, jó észrevenni, megemlékezni a jóról, a szépről! Jó hálát adni Istennek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése