Egy hete

...ezen a napon a nagypapám célba ért! Pont, miután hazaérkeztünk az év eleji szabadságunkról, kaptuk a szomorú hírt. Fokozatosan gyengült, számítottunk erre, a kérdés csak az volt, mikor?! Ő már nem szenved, már megpihenhet, hazaért! Nekünk kell megbírkózni azzal, hogy itt a földön többé nem találkozunk... hiányát érezzük. 89 évet élt erőben, egészségben, végig tudatánál volt, szorgalmasan dolgozott, amíg ereje engedte. Legyengült húgát is ápolgatta. Hálás vagyok életéért, példájáért, a lelki örökségért, amit rám is hagyott. És életem minden fontos eseményekor jelen volt, legutoljára a menyegzőnkön is! 
Karácsonykor még videóhívásban beszéltünk pár mondatot, amikor Debrecenben volt; ő a gyermekei, unokái körében ünnepelt aztán Budapesten, minket kivéve... akkor még viccelődött egy kört, és hívott, hogy menjünk arrafelé (Udvarhelyre) látogatóba, és én meg is ígértem neki, hogy legközelebb... hát ebben az évben beváltottuk az ígéretet, hamarabb, és másképp, mint ahogy gondoltam! :( 

Emlegetjük személyét, ízes beszédét, szállóigévé vált mondásait. Emléke szívünkben él!