Nos, igen, 5 év távlatából nézve csak hálás a szívem! Jó erre visszagondolni. 🙂 Alakul minden, szépen, a maga idejében. 🙏 Már majdnem ott tartunk, ahol szeretnénk, és most értékeljük azt, ami a jelenben van! 

Érettségizős, vizsgaidőszakos igém. Akkor az volt a legnagyobb megpróbáltatás az életemben! Azóta van más is, de az ige maradt bátorításul. 🙂 És a reménység Istenben! 🙏 

Talán ez ilyen introvertált személyiségeknek mint amilyen én is vagyok, könnyebb, fontosabb ... 😉😊  persze, ez nem mentség a dolgaim elvégzésére! De azért szeretek értékes időt eltölteni azzal és azokkal, amit/ akiket szeretek. Engem ez feltölt.

Úgy érzem, rohamosan telt ez a hét is. Mintha állandóan munkában lettem volna... az egyik 'kisfiúm' megtanult járni, a kislányok egyre több új szót mondanak! Szeptembertől mennek a tipegő csoportba, én pedig már találkoztam két új kisgyerekkel és anyukáikkal. 🙂 

Beszéltem nekik az oviról, a csoportról, a napirendről és beszéltünk róluk, az ő rutinjukról, a gyerekekről. Most még csak bejönnek az anyukákkal együtt picit ismerkedni, aztán itt lesznek hagyva rám egész napokra! 🙃