Gyorsan telt el ez a hét is, hétvégére már csak felhős idő maradt, de még igyekeztem élvezni a meleget, arra gondolva, hogy aztán úgyis jönni fog a hideg, esős ősz. Legalább már jobban fogok tudni aludni éjszakánként! 

Ez az egyik kedvenc kertünk, májusban is voltunk itt, tavasztól őszig mindig van sok szép virág, és jólesik itt sétálgatni, kicsit kiszellőztetni a fejünket egy-egy stresszes, hosszú hét után. Ezeket az élményeket, kirándulásokat jó elraktározni, feleleveníteni később is.

Valaki kérdezte tőlem a múltkor, hogy van-e jó sok szabadságom most nyáron az oviban, és hát az az igazság, hogy Angliában ez nem így működik. Az óvodák többsége egész évben nyitva van, kivéve munkaszüneti napokat, és legfeljebb Karácsony-Újév közt van zárva, akkorra kell félretenni szabadságot. Egyébként meg 'bármikor' lehet szabadságra menni, amikor van elég ember, aki dolgozzon is. A gyerekek viszont mennek nyáron az iskolaszünetben vakációra a családjaikkal, így nem teljes a létszám, és vannak csendesebb napok. Így én idén is szinte végig dolgozom a nyarat, aztán szeptemberben folytatom, csak már a következő nevelési évet megkezdve. Pont a napokban gondolkodtam el ezen is, hogy a két országban - Magyarországon és az Egyesült Királyságban- mennyire más óvodapedagógusnak is lenni, többek közt. Mindkét helyen megvannak az előnyei meg a nehézségei is ennek a hivatásnak, és ezek ellentétei egymásnak a két országban. Nem mondanám, hogy emiatt egyik vagy másik rosszabb, de más! Nekem legalábbis nincs preferenciám, ugyanúgy megvannak itt is a munkám szépségei, vagy nehézségei, mint otthon voltak, és nem tudnék választani, hogy egyértelműen hol jobb óvodapedagógusnak lenni. Biztos, hogy személyiség, meg elképzelések, szokás kérdése is. A gyerekek viszont ugyanolyanok. :) És az is igaz, hogy jelenleg nem tudnám otthon elképzelni magam, mert most már ezt megszoktam... amikor két hét táppénz után visszamentem, a második munkanap reggelén izomlázzal ébredtem, ez elmond valamit arról, hogy fizikailag mennyire igénybe vesz a napi majdnem tíz óra csoportban eltöltött idő. Itt a legtöbb oviban négy hosszú munkanap, és egy szabad van. Így vannak ilyen hosszú munkanapjaim. Mivel az itteni középső csoport a két-három éves korosztály, ezért leginkább az otthoni bölcsihez hasonlít a munkám. Bár nem tudok teljesen pontosan nyilatkozni, mert én ott bölcsődében nem dolgoztam. 

Látom azt pár otthoni ismerősnél, hogy nem tudja/ akarja kihasználni a három évet otthon a gyerekével, már megy vissza dolgozni, így a kisgyermek már jár bölcsibe, tehát otthon sem olyan idegen ez a dolog. Észrevételeim szerint egy átlagos vagy átlag alatti háztartás nem igazán tud megélni egy fizetésből otthon sem a legtöbb ismerősöm közül. Főleg, ha lakbért vagy hitel törlesztőrészletet kell fizetniük, és van egy vagy több gyermekük. 
Ebben a megvilágításban nem is olyan rossz az itteni helyzet, mert legalább egy év (vagy kilenc hónap) a gyed; van olyan ország, ahol még ennyi sem... legalább az első év, az első mérföldkövek otthon a családban élhetőek meg. Legjobb esetben. Az anyák meg hamarabb visszamennek dolgozni, annak minden előnyével és nehézségével együtt. Szóval vannak különbségek a két országban minden területen. Még sorolhatnám, és rögtön megértené mindenki, hogy nem olyan fekete-fehér, hogy melyik országban lehet jobb élni! 
Még egy példa erre az elmúlt fél évből, amikor szüleim jártak itt. Elmentünk egy szomszédos nagyobb városba egy indiai étterembe. Sokféle származású, bőrszínű ember volt az utcákon és mindenhol. Láttuk szüleim arcán a meglepettséget, idézem, 'mintha nem is Angliában lennének'. Furcsán érezték magukat, mintha féltek is volna a 'fekete' bőrű 'bevándorlóktól'. Angliában ez a sokféleség mára már természetes, a legtöbben nem csinálnak ebből ügyet. Alapból nem is kell félni más bőrszínű emberektől. Lehet sokmindent hallani a hírekben, de sokan az itt élők közül már másod- vagy harmadgenerációs bevándorlók, tehát itt szocializálódtak, itt állampolgárok, ez a hazájuk, az emberekben van egy alapszintű elfogadás, nyitottság egymás felé... nekem volt szerencsém egy kicsi, meg egy nagy óvodában dolgozni, ahol főleg fehér britek voltak a munkatársaim, és vegyesek a tapasztalataim, voltak köztük is mindenféle emberek. Ott is voltak más származási országból, és igazából velük többnyire jobban szót tudtam érteni. Az echte britek jobban klikkesedtek például a nagyobb oviban. A mostani helyemen is elég vegyes a munkaközösség, de ez egy kisebb, és összetartóbb csapat, valahogy mindenkivel jobban összekovácsolódtunk első perctől, és már az utánam érkező munkatársakra is ez érvényes. Szóval itt élni és dolgozni más, mint amit egy másik országból elképzel vagy hallhat valaki...