Hétvégén ilyen szép környezetben sétáltunk, jó volt a friss levegőn! Bár azt a tanulságot levontam, hogy most már legközelebb kelleni fog a sapka, sál, mert egyre hűvösebbek a napok. Biztos hogy a bennem bujkáló megfázás miatt is fáztam jobban, de most már tényleg jön az ősz! :) 

Vele együtt pedig az évfordulóink is, amire minden évben jó visszaemlékezni. Nyolc éve volt tegnap, hogy Mrs. Farkas lettem! :) Dáviddal meg is ünnepeltük este, munka után. Most a másik, a tagóvodában voltam, és hazasétáltam, mire Dávid is megérkezett, már készült a vacsora! Ez (is) a mi napunk.. 

És akkor is ünnep, ha másnak nem jelent semmit. Nem akartam facebookon posztolni róla, több okból sem. Ugyan, sztoriba kitettem egy fotót, de nem is sokan látták. Nem is bántam... Instagramon is csak magamról osztottam meg a képet, mert az egy jól elkapott pillanat volt, a bátyám fotózott. Inkább a családnak küldtem el egyéb emlékeket arról a napról. Mert ők is velünk ünnepeltek. Nekünk az életünk változott meg azzal a nappal, ezzel az örömteli eseménnyel. És ezt minden évben megünnepeljük, a magunk csendjében, nem nagy felhajtással. Hivatalosan ekkor lettünk házasok, viszont mi vártunk mindennel az egyházi esküvőig. Akkor is házasok lettünk. Két évfordulónk van :) 

Nem vágyok mások gratulációjára, elismerésére, lájkjára, vagy esetleg utalgatásokra arra nézve, hogy most már igazán jöhetne a baba... tudjuk, hogy 8 év alatt már sokaknak van 1-2 vagy több gyermeke, akik házasságban élnek. Nekünk más az utunk, és ez akkor is így van, ha ez másnak nem tetszik. Rengetegszer beszéltünk már erről a Férjemmel. Sokat imádkoztunk. Mégis, van, hogy elbizonytalanodok, és megkérdőjelezek dolgokat, főleg Isten életemre, életünkre vonatkozó tervét. És legutóbb nagyon erőteljes választ kaptam az effajta vívódásomra Istentől. Pont azt a bátorítást, megnyugtatást, amire szükségem volt! Úgyhogy én Istennek hiszek, és élem tovább azt az életet, amiről tudom, hogy nekem szánta. 

Hálás vagyok mindenért, ami eddig volt, mert azok nélkül a tapasztalatok nélkül nem lennék ma az, aki vagyok! Visszaemlékszek a 10 évvel ezelőtti önmagamra, és látom, mennyire más voltam, másként gondolkodtam, vagy épp mennyire nem volt fogalmam dolgokról. Naiv is voltam. Van, ami tényleg a korral, és/vagy a különféle tapasztalatokkal jön. Úgy érzem, sokat változtam az elmúlt évek során, jó irányba. És még mindig van, mit, miből... fejlődök, amíg élek. :)