Múlt hétvégi rövid kiruccanásunkon madárlesen voltunk. Nem sokat láttunk, de volt köztük egy érdekes fehér madár. Azóta megint itt a hétvége, sűrű hetünk volt. De olyan jó esténként és péntekenként megérkezni, a munka mellett egyéb dolgainkkal is foglalatoskodni! 
Most jól megfigyelem a lakást, az ablakból a tájat, az udvarról a környéket... mert már nem sokáig fogunk itt ébredni, ide hazatérni. Miután kiköltözünk, már soha nem jövünk ide vissza. A jól megszokott, ismerősbe. Helyette új helyszínre megyünk, ami izgalmas, amit már nagyon várunk! De ugyanakkor kicsit félelmetes is belegondolni... viszont ezért imádkoztunk, hogy ha lehet, mire jön a sötét, hideg ősz, és tél, legyen másik lakóhelyünk. :) 

És már közeleg az ősz, hűvösebbek és ködösebbek a reggelek. De én nem bánkódok. Mindig szerettem az őszt, mindig várom! Van valami igazán különleges benne... igaz, hogy a nyarat is végigdolgoztuk, és szinte ugyanúgy folytatódik ősztől is minden, de azért óvodapedagógusként az ősz az új nevelési év kezdete is, így megvan ez a ciklikussága az évemnek. 

Nem volt olyan meleg a nyár, de már hűvösebbek az esték, éjszakák, reggelek, már jólesik bekapcsolni az ülésfűtést a munkába menet... :) Esténként meg egy koffeinmentes kávét szoktam inni, legutóbb gyertyafényt is gyújtottam mellé! Olyan 'cozy' volt.;) Szeretem ezt a szót, és gyakran szeretem ilyen meghittségben tölteni az itthoni órákat, mint amit a 'cozy' is jelent. ;) 

Alig várom, hogy berendezkedhessünk az új otthonunkba, és előkerüljenek ott is az őszi dekorációink. Tavaly ilyenkor nem is gondoltam volna, de talán reméltem, hogy idén már új helyen köszönthetjük az őszt!