Ezt annyira jó volt olvasni! 

Megnéztük múlt héten mindkét ingatlant, és amellett tudtunk dönteni -békességgel a szívünkben, amelyiknél kiválasztottak minket. Megnéztük mégegyszer a lakást és a parkolást- ami kérdéses volt, de letisztázódtak a kérdéseink és aggodalmaink, hála Istennek! Csendes, szép környéken van, első emeleten, és nagyobb térrel, mint amiben az utóbbi 5 évben éltünk. Ezzel a döntéssel most ismét lemondtunk a saját kertről egy időre, de a nyugalom, a biztonság és a csend most többet ér számunkra. Szép, illetve elfogadható volt a kertes ikerház is, amit megnéztünk, de nem a legjobb az a környék, nem tudjuk, milyen a szomszéd(ság) és bizonytalan, hogy ott minket választott volna-e ki a főbérlő. Nem volt az a wow-élmény számomra, mikor oda beléptem, és mivel már biztosabb volt, hogy miénk lesz a lakás- albárlet, ezért most tudtunk erre igent mondani. Még most zajlanak a végső ellenőrzések, simítások, de ha minden igaz, hamarosan költözködhetünk. Amint átvettük a kulcsokat, egy hónapig kétlakiak is lehetünk, mert időbe telik a jelenlegi albérlet felmondása... legalább lesz időnk áthurcolkodni, kitakarítani. 

Olyan érdekes számomra megtapasztalni, hogy most minden kezd helyreilleszkedni az életünk különböző területein... megvan a régóta keresett új lakás, nemsokára megyünk közben nyaralni is, és a múlt héten még egy csoda megvalósult az életemben. 

Nem emlékszem, mennyire írtam itt korábban erről, de a diplomám elfogadtatásához több minden kellett, többek között be kellett iratkoznom angol érettségi kurzusra és vizsgára- ilyen felnőttképzésben az itteni főiskolán. Már rég túl vagyok a vizsgákon, két írásbeli volt- két hét eltéréssel, és izgatottan vártam az erdményt. Voltak időszakok, amikor azt gondoltam, hogy biztos meglesz, miért ne lenne meg?! Máskor meg nagyon magam alatt voltam, aggódtam, hogy meg kell ismételjem idén ősztől az egészet. Június eleje óta kétségek közt voltam, igyekeztem nem gondolni az eredményre. Majd lesz, ami lesz... eltelt a nyár, és megint eszembe jutott, hogy hamarosan megtudom, hogy sikerült vagy nem, és kezdtem kicsit aggódni. Múlt hét elején álmodtam is ezzel, és álmomban átmentem, 5 ponttal. Ezután kicsit lenyugodtam és megint reménykedni kezdtem, ahogy közeledett az eredményhirdetés. Aznap dolgoztam, és emailben kaptam értesítést. Akartam tudni, de ha nem sikerült volna, tudtam, hogy az egész napomat elrontja a hír... végül jó híreket kaptam hivatalosan is, és így az egész napom, hétvégém szebb lett, és azóta is oda és vissza vagyok, hogy ez nekem sikerült, és ezzel nem kell többet foglalkoznom! Hála Istennek! Ja, és nem csak öt ponttal, hanem magasan átmentem, főleg magamhoz képest és a tesztek nehézségéhez képest. Most már az angolok is megnyugodhatnak, hogy megvan hivatalosan is minden vizsgám, képesítésem, hogy teljes értékű óvodapedagógus legyek!  :) Viszont ezen a munkahelyen már így is álltak hozzám, és hittek bennem, hogy meglesz az angol is! :) ...az előző helyen többen is lekezelően bántak velem, amiért nem volt meg pontosan, hogy melyik képesítésbe tartozom. :(
Isten munkálkodott az életemben az elmúlt hónapok során is, és meghallgatta imádságainkat, megáldotta a kezünk munkáját, a kitartásunkat, szorgalmunkat. Hála Neki mindenért!