Júniussal búcsút mondtunk az autónknak is. (Ezek voltak az első képek vele...) Dávid rengeteg dolognak utánanézett, a lehető legjobb helyre próbáltuk eladni. Azóta kinéztük a következőt, egy pár hosszas beszélgetés után egyre szűkült a kör. 

Hihetetlen, de már egy hónapja autó nélkül éljük a mindennapokat, és nem olyan kényelmes, de igyekszünk alkalmazkodni ehhez... nem értjük, miért történt, hogy így a semmiből lerobbant, de mindig azért adok hálát, hogy Dávid épségben kiszállt belőle, nem került balesetbe vele! 

Hiányzik a sok kirándulás is, de az élet nem csak abból áll. A miénk sem.  

Nem terveztünk ilyen hamar autót cserélni, így hozta az élet. A következőt (is) hosszú távra szeretnénk! Reméljük, ezúttal megvalósul.

Dávid már jobban van, én még nem kaptam el, legalább is nem tudok róla... Az oviban most is, mint mindig, kering valami, de egyelőre az is elkerült :) 

Számoljuk vissza a napokat a nyaralásunkig, intézzük a szükséges ügyeket. Mennénk vásárolni biciklivel, de jelenleg végláthatatlanul zuhog az eső..

Közben a magyarországi látogatásunk időpontját is kitaláltuk, és én az oviban már a napokban kikértem, hogy biztosan megkapjam a szabadnapokat... Zajlik az élet, telik az év, a nyár. Olyan jó együtt szervezni az életünket, intézni az ügyeinket! Megállni, hálát adni azért, ami van, és értékelni, ami körülvesz. Amíg nem késő...