Gyorsan telt ez a hét is a munkában. A hosszú hétvége után megint meg kellett küzdenünk a koránkeléssel, a 8 óra munkával. De kipihenten sokkal jobb volt dolgozni! Voltak beszoktatós gyerekek az ovis csoportban, kicsit több volt a sírás emiatt, de voltak vidám perceik is. 

Halad előre a diploma elfogadtatási ügyem, lesz még dolgom vele az év során...a hiányzó részeket be kell pótoljam, demonstráljam, és dokumentáljam. És ami a legviccesebb, vizsgáznom kell angolból! Mert az érettségim angol, mint idegennyelv volt. És a nyelvvizsgám csak Magyarországon belül elfogadott...szóval nemsokára tanulásba kezdek, kíváncsi vagyok, milyen lesz, hogy fog menni! Egy másik munkatársamtól kaptam információkat ezzel kapcsolatosan, ő már túl van a vizsgán...

Közben lerobbant az autónk, így előkerült a régen látott biciklim, pénteken azzal közlekedtem, hogy eljussak munkába és haza, Dávid meg taxizott...reméljük, hogy nemsokára visszakapjuk az autót, sikerül megjavíttatni! A hétvégi bevásárlást házhozszállítással vette Dávid. Ez jó alkalom (volt) arra, hogy gyakoroljam nehezebb körülmények között is a hálaadást!