Lejárt a karanténom, mehettem újra dolgozni. Jó volt kimozdulni! Picit szokatlan volt újra munkában lenni, de hála Istennek, jól telt a nap. 🙂 Sok kis babát ringathattam ismét. Aranyos öleléseket kaptam. 😊 Volt, aki hozta a mesekönyvet, és az ölembe ült, hogy olvassunk, vagy azt is szerették, mikor énekeltem, igaz, még csak keveset tudtam, mert ment el a hangom...a szülők is és a kolegák is örültek, h látnak és érdeklődtek, hogy vagyok. Jól esett. 

Úgy tűnt, mintha egy hét alatt nőttek volna a gyerekek, és a hajuk hossza. 😀 Volt olyan kisgyerek, akit még nem nagyon ismerek...

Kipihentebbnek, kreatívabbnak érzem magam. Jól bírtam idegekkel a stresszesebb pillanatokat is. 🙂 

Itthon meg megérkeztek a megrendelt fotóim, elkezdtem albumba rendezni őket. 😊Korábban Dávid is rendelt, egy applikáción keresztül. Havonta 45-öt kiküldenek ingyen, csak a postaköltséget kell fizetni. 😉 Már a februári adagot is megrendeltem, vegyesen a régebbi képeinkből. 😁 célo, h idén megtöltsünk egy albumot az emlékeinkkel. Az eddigiek egy albumba vannak ömlesztve...csak a legjobb képek. 😉 Mikor kicsi voltam, otthon is voltak albumaink, anya rendezte év szerint időrendi sorrendbe az emlékeinket. Mindig jó volt visszanézni! És most már egy ideje nekünk is van ilyen emlékekkel teli albumunk. 😊Mint a régi szép időkben... szeretem, hogy lapozgatva is végigjárhatom a legszebb helyeket, ahol jártunk. Felelevenednek az élményeink. Ilyen szempontból régimódi vagyok. Mint ahogy könyvet is szívesebben olvasok lapozgatva. 🙂