Készítettem ezt a fotót, a londoni reptéren. Egyetemista voltam, és egyhetes tanulmányi útra jöttünk pár hallgatótársammal, és 2 tanárral.
Dáviddal azon a héten ünnepeltük a féléves fordulónkat, az elsō közös névnapomat és a Valentin-napot is...Skype-on 🙂
Akkor voltam elōször itt kint óvodában 🙂, és érdekes élmény volt!
Nem gondoltam volna, hogy X évvel késōbb életvitelszerūen itt tartózkodunk majd...és óvodában fogok dolgozni. Hosszú út vezetett idáig. Isten már akkor is biztosan tudta. Látta.
És Ō látja most is a jövōnket! Nekünk csak hinni kell az Ō jóságában, bízni Benne! Akkor, amikor nem látjuk, mi lesz, hogyan, és mikor...akkor kell kitartanunk a leginkább 😉
Ma is elhangzott a gyülekezetben, h Isten a legjobbkor lép közbe, és addig is munkálkodik, és tanít, vezet...nem hagy egyedül, hiszen szeret! 💖
Ez adja a legnagyobb biztonságot 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése