Végre csütörtök van,

ami azt jelenti, hogy már csak egyszer kell korán kelni :).
Ismét visszatért a kánikula, nem olyan könnyű elaludni ebben a nagy melegben. Mire mégis sikerül,  már csenget is az ébresztőm :(  Most csak ketten vagyunk ovónők az ügyeletes csoportban, a többiek szabadságon vannak. És ilyenkor nyáron órakedvezményünk is van. :) Jól elvagyok a gyerekekkel, élvezem, hogy én vagyok a főnök, de azért becsületesen el is fáradok, mire lejár a munkaidő.
Annyi minden történik egy délelőtt során...igyekszem mindenkire odafigyelni. Differenciálni életkor szerint. Jókat beszélgetünk velük, és a dajka nénivel, meg a ped. asszisztens lánnyal is.
Csak azt sajnálom, akinek az anyukája nem dolgozik, és otthon van a kistesóval, mégis elhozza az oviba a nagyobbikat, mondván, hogy annyira akart jönni...aztán kiderül, hogy ő nem bír velük otthon. Ugyanez egy testvérpárral, akik közül az idősebb már annyira nem találja a helyét, úgy várja már az iskolát. De anyukának mindig van valami fontosabb dolga, minthogy velük foglalkozzon otthon. Annyival kedvez nekik, hogy néha haza viszi őket ebéd után, különben reggeltől délutánig ott vannak.
Na de elég is ennyi erről, nem az én dolgom. Majd meglátom, milyen lesz szülőként erről a véleményem, de nem ezt a mintát szeretném követni...

Most egy csomó mindent eldöntök, főleg, hogy mit hogy nem fogok, vagy hogy akarok majd, aztán remélem, lesz, amit meg is tudok valósítani! :)

Azért az biztató, hogy elbírok 21-el is; remélem, megedződök, és nem lesz olyan megterhelő a kettő, (három) :P Who knows?

Most még fiatal házasok vagyunk, ezért igyekszünk minőségi időt tölteni, élményeket és tapasztalatokat gyűjteni, megalapozni a jövőnket minden tekintetben, és ahogy mondani szokták: "...mindennek eljön az ideje..."

Jó lesz visszaolvasni ezeket a sorokat úgy 5 év múlva, és majd konstatálni, hogy hol is tartunk ehhez képest, meg a jelenlegi elképzeléseinkhez képest...:) Remélem, azért a legtöbb meg fog valósulni, ha Isten is úgy akarja! :)