| 10 év <3 |
| 10 év <3 |
Október a mi hónapunk, ekkor házasodtunk össze. A hónap során többször is szerettem volna írni, de most jutok ide. Legalább most megvannak a képek. Időközbeni gondolataim viszont elszálltak... amúgy pedig mindig nagyon át kell gondoljam, mit írok ide ki nyilvánosan, mi az, ami belefér, mi az, ami megosztható, amit szívesen visszaolvasok később, meg amit nem bánok, ha más is idetalál, és elolvassa.
A baglyos kép inspiráció volt, az ovisokkal hasonlót készítettünk.
Aztán kirándultunk, egy dombtetőn fish&chips-et ettünk, meg is született a fejemben a jólismert versrészlet egy változata - ránk igazítva:
'Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.'
-élvezem/fogyasztom az angoloknak fish&chips ételét- ... :P
Aztán voltunk egy Cotswold-i kis faluban, nagyon hangulatos volt ott sétálni egyik hétvégén. Ez még nem hemzsegett a turistáktól, találtunk parkolóhelyet is, és nem kellett sorbaállni a szép fotókért, illetve elfértünk a járdán és andalogva jártuk be az utcákat, nem kellett a tömegben keresni hogy hova lépjünk...
A mókust a közeli Coombe Abbey területén fotóztuk, nem etettem, csak odacsalogattam, és ő pedig jött bátran! :) Egy ponton láttunk 4-5 mókust ugrándozni, szaladgálni az avarban, fel-le a fákról... nagyon cukik voltak. :)
Londonba is mentünk, pont a polgárink évfordulóján. 10 éve ezen a napon lettünk hivatalosan házasok! :) A nap során észrevettük, hogy teljesen véletenül egyforma bordó felsőben voltunk, amúgy Dávid nem szeret egyformába öltözni, de most jól jött ki. :) Ő sem bánta, én meg persze nagyon örültem. :)
Korábban dokumentumok újítása miatt voltunk a fővárosban, most meg elkészültek; a Dávidét a címünkre kértük, az enyémet átvétellel, mert kicsit fontosabb volt, hogy semmiképpen ne vesszen el a helyi posta jóvoltából... az útlevélre nagyobb szükség(ünk) van. 3 perc alatt át is vettem, és előtte meg utánna volt időnk turistáskodni kicsit a nagyvárosban. Találtam egy kávézót, ahol ilyen szép elviteles pohárban lehet venni a kávét, muszáj volt nekünk is beszerezni! Jobb, mint egy sima hűtőmágnes! Egy ukrán művész festményei vannak a pohárra nyomatva, nagyon szép kivitelezésben!:) Aztán a tudományok múzeumba (Science Museum) is bejutottunk ismét, megint felfedeztük egy töredék részét... és csak ámultunk a sok érdekes dolgon, amit láttunk és megtudhattunk. Egy napra kibírjuk a metrózást is, kezdjük egyre jobban kiismerni magunkat Londonban. Az a nap is jól telt, másnap pedig jó hosszú munkanapom volt, szülői fogadóórákkal a munkaidő után.
Múlt szombaton a Packwood House and Gardens-ben sétáltunk, vasárnap délután pedig túráztunk egy erdei, folyómenti környezetben. Nagyon szeretjük az utazásokat is ezekre és a hasonló helyekre, a vidéki Angliának van egy különleges hangulata, vibe-ja. :) Eléggé sáros lett a bakancsunk, Peppa malac megirigyelhette volna a sáros pocsolyákat, amiken keresztülvergődtük magunkat. De a látványért, a túráért, az együtt töltött időért megérte.
Most a héten pedig az egyházi évfordulónk volt. El is mentünk este megünnepelni az elmúlt évtizedet. Kicsit hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt, mert mikor nosztalgiázunk, mintha csak tegnap vagy tavaly lett volna. Mielőtt házasodtunk, nem értettem azokat, akik azt mondták, hogy egyre szebb, jobb lesz... hát ha valakit teljes mindenemmel szeretek, hogy lehet majd évről-évre egyre jobb?! Minőségében viszont lehet, már én is átélem, megtapasztalom. És ez nem a gyerekek számától függ, vagy egyéb külsőségektől... sokmindent átéltünk együtt, jó visszanézni az útra, amit együtt megtettünk. Hogy honnan hova jutottunk együtt, egy irányba nézve.
Az apple készített egy videót a szelfijeinkből, én meg kicsit megszerkeztettem, kivettem, betettem képeket, amíg olyan lett, ami tetszik. Tényleg nagyon szép lett, öröm volt végignézni, visszaemlékezni. Terveztem megosztani, de nem fogom. Többszáz képkocka kettőnkről, utazásokról, kirándulásokról. Számunkra szép emlék! DE ez az életünk, házasságunk kis százalékát fedi le, egy majd 10 perces videó a legemlékezetesebb, legszebb élményekről, legszebb helyekről, legfinomabb ételekről, kávékról. Viszont nem szerepelnek benne a szürke hétköznapok, a fáradt, kócos, beteg pillanatok, a szomorú pillanatok, a nehézségek. Azokat ugyanis nem fotóztuk, nem azokra szoktunk úgy visszagondolni, hogy bárcsak újra átélhetnénk... minden hozzájárult ahhoz, hogy ma azok legyünk, akik vagyunk. Talán legszívesebben kihagytunk volna epizódokat, de Isten azokat is megengedte, azokban is velünk jött. Hálásak vagyunk Neki!
És izgatottan, hittel előre tekintve várjuk, mit tartogat a következő évtized! :)





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése