Évszakváltás

Hóvirágok az Upton House and Gardens-nél

nőnek a krókuszok is..

Isten hűségének élénk jele

bátorítás hétfőn

valentin-nap

a csoki sem maradhatott el 

Élménydús hétvégénk és hetünk volt. Hétvégén sétáltunk egyet egy National Trust helyszínen, ezúttal a házba is bejutottunk. De a természet éledezése odakint jobban feltöltött, madárcsicsergés kísért végig az úton, rengeteg hóvirágban gyönyörködhettem, és a krókuszok is lassan kinyílnak...mindezt egy kis tavaszi napsütés fokozta! Teljesen átmelegítette ez a kellemes környezet a lelkemet!
Hazafelé természetesen esett az eső is, de utána vibráló színekben tűnt fel a szivárvány! Jót beszélgettünk Dáviddal ez a kis kiruccanás alkalmából is. 

Hozzá kell tennem, hogy előtte megnéztünk egy nagyobb albérletet, ami ígéretesnek tűnt, és nagyon izgatottak voltunk. Még az érdeklődésünket jelző űrlapot is kitöltöttük, de végül aztán nem küldtük el az ügynöknek. Átbeszéltük az ingatlan előnyeit és hátrányait, meg a jelenlegi élethelyzetünket, és aludtunk is rá egyet. Nehéz döntés volt, mert miután részletesen átgondoltuk, nem tűnt jó ötletnek, csak sorra jöttek fel tényezők, amik miatt aztán inkább nem jelentkeztünk albérlőknek. 
Pedig már nagyon hiányzik, hogy kicsit nagyobb helyünk legyen, kerttel, stb... és voltak ideális tulajdonságai a háznak. Hamar el is vitték, már le is került az ingatlanpiacról! 

Azután kicsit valentin-napoztunk, megleptük egymást apróságokkal. Jó, hogy van kivel ünnepelni! Van, akivel átélhetjük, milyen szeretni és szeretv lenni! <3

Miután a lakásbérlős vívódáson túl voltunk, jöttek a dolgos hétköznapok, és én intéztem magamnak két állásinterjút. Egyik munkaidőben, ebédszünetben volt, a másik pedig munka után. Nem könnyű munka mellett ilyenekre elmenni, de valahogy megpróbáltam kilogisztikázni, Uberrel mentem oda-vissza, és Dávid is eljött értem, hazahozni. 
Nem voltam túl lenyűgözve az első helytől, pedig neves, új intézmény, de a fogadtatás valahogy olyan rideg volt, és alig volt időm, megtalálni is nehéz volt az óvodát ... a megfigyeléseim alapján voltak piros-lámpák, amik intő jelek, hogy miért nem érezném ott jobban magam... sokat imádkoztam bölcsességért, vezetésért! 
Új nap, következő interjú, már érkezésem előtt emailt kapok, hogy nyugodtan hívjam fel őket, ha nem találom az épületet. Mindenki nagyon kedves, mindenkinek bemutatnak, minden irányba körbevezetnek. Kérdéseket tesznek fel, de nem érzem kihallgatáson magam. Nem érzem azt, hogy esetleg rossz választ mondok, szabadon megfogalmazom a véleményem- persze, diplomatikusan. A helytől nem voltam elragadtatva, de aztán kiderül, hogy van másik óvodájuk is, és igazából oda keresnek embert. Megígérték, hogy a hét végéig mindenképp visszajeleznek...
Én közben egyre jobban lebetegedtem, pénteken megint az orvosnál kötöttem ki, antibiotikumot kaptam. Egy nehéz hét után, mikor elbizonytalanodtam volna, hogy most nem tudom, hogyan tovább, mit hoz a jövő, meg egyáltalán a jövőhét, és elkeseredtem, hogy egyik helyről sem jeleztek vissza, végig görgettem az email-fiókomat, és ott volt egy válasz, egy ajánlattal... (folytatás legközelebb)