Úgy kellenek az ilyen kis kirándulások a lelkemnek hétvégente, mint a levegővétel a testemnek naponta... hihetetlen, mennyire megnyugtató és felfrissítő tud lenni egy pár óra a szabadban. Lassacskán érkezik a tavasz egy-egy szép virággal, kisbárányok bégetésével, eső utáni napsütéssel. Mint ahogy egy mondás tartja: minden tél után következik tavasz! Nos, pont erre vágyok az életemben is, tavaszra, megújulásra, virágzásra, növekedésre, fejlődésre...
Úgy érzem, hosszú volt a tél, a természetben is, és hosszú az életemben is, egy ideje. Most, hogy jobb legyen, még le is betegedtem. Úgyhogy itt a figyelmeztető, testemnek-lelkemnek. Borzasztóan konfliktuskerülő vagyok, elraktározom a dolgokat a mindennapok során, és nem jól csoportosítom az energiámat sem... a kommunikációmon is kellene fejleszteni, úgy magyarul, mint angolul... na ez csak pár apró példa, hogy mikkel küszködök mostanság, többek közt. Aztán ott vannak az aggodalmak, félelmek, a stressz, amiket mind letehetnék a Pásztor lábához, csak nem mindig szakítok erre tudatosan időt. Vagy már túl fáradt vagyok este beszélgetni még Vele is.
Pedig neki gondja van a virágokra, a madarakra is, és legbelül tudom, hogy bizony rám is, csak ezt néha nem érzékelem, és olyankor egy pillanatra elhiszem, hogy akkor az úgy is van... na ilyenkor tudom, hogy megint az ellenség csapdájába kerültem!
De valami olyasmit olvastam nemrég, hogy az Úr a kitartó hitet megáldja, megszabadítja. Szóval ki kell tartanom, és nem elveszíteni a hitemet. Ami most annyi irányból támadás alatt van.
Az ember felkel, bemegy dolgozni elég sokáig, a nehézségek ellenére is, a tél közepén is, de kell a bizonyosság, hogy van tavasz, jön a tavasz, kikelet, napsütés... ha késik is, megérkezik! És akkor a növények is megélik, hogy nem eltemetve lettek, csak elültetve!
Így hát most ilyenekkel bíztatom magam, így az utolsó ponton, legvégső kétségbeesésem ezen szakaszán, mert nemrég hallottam egy édesanya bizonyságtételét, akinek a májbeteg kisbabáját gyógyította meg Isten és az orvosok, és ő mindvégig hitte és vallotta, hogy Isten jó! Ahhoz képest, nekem eltörpülnek életem gondjai... de nekem most ez nehéz, ez adja fel a leckét.
Könnyek, betegség közepette, próbák során is vallani akarom, hogy Isten jó! És még ehhez is Tőle kérem és kapom az erőt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése