Hétvégenként igyekszünk kimozdulni a természetbe, a mentális egészségünk érdekében, és fizikailag is jót tesz a mozgás. Most, hogy tavaszodik, egyre jobb kedvvel vágok neki ezeknek a sétáknak, túráknak én is. Ilyenkor mindig felfrissülve térünk haza, és rá tudunk készülni a következő hétre, az előttünk álló kihívásokra a munkában.                       

Korábban írtam, hogy stresszes mostanában, nem véletlenül… a közelmúltban volt egy incidens az oviban, és találkozókra kellett járjunk, hogy kinyomozzák, mi történt, ki volt a hibás… egyikünknek sem hiányzott, de tanultunk belőle! Óvodás kisgyermek nem sérült a folyamatban, ez a legnagyobb hálaokom… Mi pedig, néhányan kaptunk egy írásbeli ‘megróvást’, ami hónapokon belül elévül.. hát ennyire nem játék az óvodai munka, talán az egyik legnehezebb… de volt múlt héten is képzésünk, meg azóta gyakorlatba is ültetjük a hallottakat. És emellett nevezték a mi csoportunkat is az ‘Év Katica csoportja’ díjra, szóval reményeink szerint, miután kijönnek megfigyelni, nekünk ítélik a címet! 

A munkán túl, már Dáviddal mindketten nagyon vágyunk egy nyaralásra, és ki is szemeltünk egyet, pont akciós volt. Viszont egy nappal később kaptam vissza a szabadságigénylő lapomat, így nem tudtuk azt az utazást lefoglalni. Így, szomorú szívvel keresgéltünk tovább, de még egy olyat nem találtunk… 😕 Tegnap viszont megint akciós lett ugyanaz a hotel, ugyanarra a dátumra, amit én már megkaptam, és majdnem lemondtam… így Dávid gyorsan lefoglalta, és már számolhatjuk visszafelé a napokat az utazásig! Kb 32 nap 😉🙂  Nagyon nagy megtapasztalás ez is, ajándék Istentől! Ide pont passzol egy tavaly ilyenkori kép: