Pedagógus-értékelő

Pedagógusnap alkalmából, ami a napokban volt, én is szeretnék megemlékezni azokról, akiknek nagyon sokat köszönhetek!

Elsőként Júlia ovónénit említeném, nagyon szerettem őt, nagyon szerettem óvodás lenni! Ma is emlékszem, ahogy beszélt, ahogy mesélt, ahogy mindenkire odafigyelt, amilyen pozitív légkört teremtett! 

Aztán a tanítónénim, Edit néni, csupaszív pedagógus volt ő is. Nekem és a padtársamnak külön feladatlapokkal készült, mert már tudtunk olvasni. Írott betűkkel írni ő tanított, és még annyi mindent! Emlékszem az első napra, ahogy először beléptem az iskola kapuján: izgultam, és ő rámmosolygott, szeretettel üdvözölt! 

Középiskolában az angol tanárnőm volt nagyon alapos, lelkiismeretes, jól építette fel az órákat; mikor kitaláltam, hogy emelt szinten érettségiznék, nem sokkal bíztatott, de ellátott anyagokkal - ez kb utolsó másfél évben volt asszem. És bebizonyítottam neki, hogy meg tudom csinálni, 5-re érettségiztem emelt szinten! Hitt is bennem, meg nem is, ez löketet adott. 

Az énektanárnőm is nagyon szerettem, énekelni is tanított, és jókat beszélgettünk! Végigkísérte a serdülő koromat, még egy évig visszajártam hozzá órákra! Olyan magasra felskáláztunk, hogy alig hittem a fülemnek, hogy az mind az én hangom! De ezt csak ő és én tudjuk ;) Velem együtt vette a levegőt, minden előadáson és vizsgán. :) Évek múlva is énekeltem az utolsó darabokat, mikor egyedül voltam. 
Egyetemen is volt egy-két tanár, tantárgy, ami megmaradt, amire még visszaemlékszem, azok is meghatározóak voltak! Nem véletlenül lett belőlem is óvodapedagógus! :) 

Ők az a néhány személy, akik nagyon mély benyomást hagytak bennem, akikre mai napig szeretettel emlékszem, akik miatt úgy érzem, boldog diákéveim voltak, szerettem az óvodát, iskolát. Ők azok, akikről már elfelejtettem, hogy mit mondtak, (kivéve három-négy mondatot), de azt nem felejtem el, hogyan éreztem magam velük, mennyi mindent köszönhetek nekik!