Májusban is voltak csoda-pillanatok. Itt, a környéken, a hétköznapokban is. Bár a blogra  nem sokat  írtam, a hálanaplómat töltögettem! És még folytatom, mert van, mit beleírnom! 🌸⛅️

Vannak napok, amikor könnyebb megtalálni a hálaokokat, máskor több erōfeszítésbe kerül…de betegség közben, az után mindig könnyebben hálát adok az amúgy egészséges életemért, például. 🙏🏼

Motanában sokat tudtam olvasni is, már nagyon hiányzott! Gyerekkorom óta könyvmoly vagyok. Csak hát ez egy idōigényes kikapcsolódás. Sokszor inkább az alvást választom helyette… mostanában is zsonglōrködök a munka után az itthoni  teendōkkel. Fōként azért, mert az oviban azért fizikailag is és szellemileg is igénybe vagyok véve elég rendesen. Nem vagyok nagyon maximalista, de van egy mércém. Az alá azért nem megyek…vannak területek, ahol  fejlōdtem, és még van, hová. 

Mostanában megint sokat gondolkozok dolgokon. Merengek, agyalok, rágódok, kutatok, mikor mit. A Pálma csoporttal is egy önismereti kihívás zajlik éppen! Szeretnék mélyebbre ásni. Inkább erōsen meggyökerezni, mint a felszínen nagyon szépet mutatni… Azt hiszem, errōl szóltak az eddigi évek is, és még nincs vége . 🙃