Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”
Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Tengerparton járva mindig eszembe jut ez a vers :) ;) És ez most is így volt. 

Mikor kicsi voltam, egy kép volt a szobában ezzel a verssel, és ezen a szövegen is tanulgattam az olvasást. Mélyen beleivódott az emlékezetembe. Én is a Mester követőjének szegődtem, személyes döntés volt! Nemrég volt a bemerítkezésem 14. évfordulója. De a döntés már korábban formálódott, fogalmazódott meg bennem. Voltak könnyebb séták, és nehezebb útszakaszok is az elmúlt 14-15 évben. De tudom, hogy előbb Isten elé került minden, ami ért. Csak nem mindig értettem a történések miértjét...volt, amikor azt hittem, elhagyott...

Azt gondolom, sok mindentől megóvott így is, és sokat tanultam Róla, Vele! Méginkább figyelni akarok az Ő vezetésére, mert megtapasztaltam, hogy így érdemes élni az életem!