Ma itt ülök az eddigi legjobb albérletünk nappalijában, a kanapén, amit két hete vettünk.
És csak hálás a szívem az elmúlt hónapok megtapasztalásaiért!
Végre azt az életet élhetjük, amire vágytunk, amiért olyan sokat igyekeztünk. Hétvégeken újra tudunk gyülekezetbe menni, és jut idō kirándulni is.
Ismét indult MVSN, és a házicsoportba is egész rendszeresen tudtam járni. Ezek mind építenek lelkileg is, kapcsolatilag is!
Szóval itt tartunk, és bizakodva nézhetünk a jövō felé is 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése